"Az oktatás szűk, az emberek meg az utcán fényképezőgépszerű szerkezetekkel, fényképszerű dolgokat készítenek. Az alkalmi fotósok mindenféle gondolat, és a legcsekélyebb vizuális kultúra nélkül nyomkodják az exponáló gombokat. A könnyen hozzáférhető, könnyen kezelhető eszközök használatától senki sem lesz fotográfus, de fotóművész sem."

A Net bugyraiból került elő és osztották meg velem ezt a szösszenetet. Nagyon tetszik, röhögve bólogattam, így küldetéstudattal átitatva megosztom minden erre járóval. Élvezkedjetek a "Bővebben" után...

Mint minden szenvedélynek, a fotózásnak is megvannak a maga hátulütői, amiket olykor nehéz higgadtan kezelni. Íme, egy csokorra való az idegszál-hasogató mindennapi helyzetekből!

 

Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta –
Hja, az idő lejár.
Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.

Boldog születésnapot :-)

"Rájöttem, hogy a tudatos képalkotás egy szépen hangzó állapot, de csak egy kilométerkő az úton, ahol megpihenhetsz…idővel fel kell állnod…tovább kell menned ha fejlődni szeretnél. El kell engedned mindent amit megtanultál, és megfigyelővé válni saját alkotásod közben. El kell jutnod oda, hogy egy tájképeden ne egy szép fát lássanak az emberek, hanem a tompa recsegését hallják benne. Egy portrén ne egy hibátlan másolat legyen a modelledről, hanem a cigarettájának az illata. Ez az ami ki tud emelni a millió fotós közül, mert hibátlan képet csinálni csak rutin kérdése de mélyre merülni és kiereszteni mindazt amit az iszap rejt, ahhoz bátorság kell."

( Balassa László )

Vajon elég a szó: Szeretlek?
Minden este hozzábújva, elköszönő puszik tarkította szoros ölelés, egy újabb nap elteltének édes kellékei.
Szeretlek Pockocskám. Én is szeretlek ApSün.
Még egy utolsó éteri puszi, egy utolsó integetés, aztán behajtom a szobaajtót. Megrohan a csend, az este sötétje. A gondolatok... Érzi, vagy csak hallja? Tudja mit jelent igazán? Megtettem mindent, hogy ne csak egy szó legyen számára? Hogy nélküle nincs is élet? Hogy önző módon a a puszta létem megtestesítője, életem alapköve?
Eltelt sok év egy szempillantás alatt. Itt az iskolakezdés a nyakunkon és a kötelező tervezés-aggodalmaskodás mellett fokozatosan uralkodik el rajtam a gondolat: kirepül. Bár még csak kisiskolás lesz, bár még hazajár, de az újabb szakasz immáron elkezdődött. Növekszik, függetlenedik. Önálló akarata mind többször utat tör, győzedelmeskedik.
Meddig lesz időm elmondani minden este, mennyire szeretem?
Talán majd egyszer ezen sorokat olvasva érzi meg, apja mennyit vívódott, szüntelen őrá gondolva: Szerepem jól végzem-e?
Drága Egyetlenem. E pillanatban még senki nem jósolhatja meg merre sodor az élet, a jövő számodra mit tartogat. Jusson eszedbe minden szeretetem, minden szidalmam, minden átadott érték, s talán tudás is. Egyéniség vagy az első másodperctől - láttam mikor pillantásunk először egymásba olvadt. Senki meg nem változtathat, talán csak a terelgetés hivatott számomra is. Igyekezetem most még nem értheted, de mindenki visszatekint egyszer. Ahogy én is, számtalanszor, hálával és szeretettel gondolván szüleimre, odaadásukra, szeretetükre.

Évek, évtizedek sora kell ehhez. De talán akkor a múltba révedve értelmet nyer minden intelem, és minden ölelés is. Szeretlek.
 
 

"A fotózás olyan műfaj, amiről azt vallom, hogy csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha."

( Várady Béla )

A legújabb...

Nézd meg a GlaBlogot is!

GlaBlog

Üdvözöllek ezen blog lapjain kedves olvasó. Ebben az egyvelegben megtalálható a korábbi Maszatka oldal minden cikke, a régi werkfotók és kirándulások beszámolói. Minden egyben, új köntösben. Tematikusan szűkíteni a kategóriaválasztóval tudsz. Kellemes böngészést kívánok.

Újra Maszatka sztori!