MSN-ről lopva:
"...na meg jelenteném, hogy folyamatosan sasolom a sztárfotókat Leányodról, és a megtekintések számával egyenes arányosan cseppfolyósodom. Gyönyörűűűű..."

:-D

 

Kicsi koromra visszaemlékezve meghatározóak az akkoriban készült fényképek jelentette érzések. Sok esetben annyira kicsi voltam, hogy nem is a fényképről visszatekintő szülinapok vagy kirándulások jelentik az emléket, hanem maga a fénykép, a múlt egy szeletét megörökítő apróság. Nem emlékszem az első vagy a második születésnapomra, de tisztán emlékszem arra a képre, ami csokimaszatos magamról készült. :-)

Nemrég leugrottunk a Balatonra, ami önmagában nem is jelent nagy dolgot, Maszatkának viszont élete első Balatoni élménye, élete első vadvízi kalandja. Bőszen fényképeztem, ahogy felfedezi a locsipocsi nagytestvérét, mikor egyszer csak eszembe jutottak ezek a gondolatok. Vajon pont most készül az a kép, ami annyi év múlva is kedves emlékeket ébreszt benne? Vajon érzi majd a kép mögött a felé áradó szeretetet, a törődést, emlékszik-e majd a vidámságra, az apró mókáinkra?

Azt gondolom, hogy ha erre a pár pillanatra nem is fog emlékezni, szeretetünket mindig érezni fogja.
A többire pedig ott vannak a képek...









 

(2010.05.21)
"Csóóóókolom! Jépatojta vaaaan?" :-D


(2010.05.23)
Egy kis lógás a tavaknál.


(2010.06.05)
"Sétáltatom Anyát a kertben..."

 

Anyatejjel felhígítjuk, kicsit felrázzuk és készen is van teljesen... :-D
(2010.05.14.)
(2010.05.14.)
 


(2011.05.11.)

 

Kedves hűséges rajongótábor!

Nagyon sok idő eltellett, hogy nem írtam rajongásunk tárgyáról semmit. A szúrósan nézőknek jelentem, hogy ülőfelületem a megfelelő mértékben csipkézett ez miatt és a fülem széle is cakkos.

Mint az egy ideig olvasható is volt: szolgáltatóváltás miatt költöztünk szerverről szerverre, plédbe csomagolva és a hátunkra dobva az adatbázist. Könnyű lenne persze erre fognom mindent, de igazság szerint sok dolog összetorlódott az elmúlt időszakban. (ez az empátiára késztető hatásos magyarázata a lustaságnak)
A sok kihagyásért kárpótlásul most egy halom adattal szolgálhatok, másrészt megígérem (tudom, kenjem a hajamra), hogy pár naponta múltidéző fotóválogatást fogok felrakni egészen a mai napokig. Szépen lassan csak utolérem magam. Kábé a 18. szülinapjára... :-D
A héten elég sok minden történt. Erősen közelítünk a fél éves határhoz, így szerdán doktornéni azt mondta, hogy el lehet kezdeni az anyatejen kívül mással is megismertetni a porontyot. Kezdetnek javasolta az almalét. Mondtam is neki, hogy innentől már csak egy lépés a szilvapálesz... ;-)

Egyébként nettó 6720 grammot mértünk (ruha és cumi nélkül). Jajj hogy ki ne hagyjam, csöppségünk nem hogy elfogadta a korábban soha meg nem tűrt cumit, lassan napi másfél dobozzal szív belőle. :-O
De a legnagyobb hír akkor is a mai nap eseménye: Pockunk hősként viselte fülbevalózását, csupán 3-4 könnycseppel adózva a kozmetikának. Bízom benne, hogy legközelebb már egyedül is odatalál, mert anyuci túlérzékenysége miatt megint apucinak kellett lefogni Maszatkát. Most már ezt a fájdalmat is hozzám társítja, mint ahogy az eddigi összes szuriját. :-S Nem csoda, ha az első fogait majd az én rongálásomra fogja felhasználni, mint ahogy a körmeit is apa arcbőrén teszteli. Kész szerencse, hogy a kereskedelmi hátterem miatt megfelelő vastagságú védelmet szereztem. :-D

Most mutizok egy telós képet lánykánkról, aki annyira bealudt az első ülésen az aznapi urbanizációs transzferen, hogy még a cumi is kiesett a szájából. :-)


(2010.04.14.)
Hadd kössem ki, hogy továbbra sem tartom fotónak a telekommunikációs eszközök képérzékelői által generált pixelhalmot, de szülőként már értem a késztetést, hogy az aranyos és megörökítésért kiabáló pillanatoknál az otthon hagyott fényképező miatt érzett elkeseredésünkben miért húzzuk elő fintorogva mégis a mobiltelefont és irányítjuk témánkra a bolhaszarnyi lencsét.... (egy mondatba surmózva )

 

Ma bejegyzésem apropója, hogy e napon pontosan egy éve, hogy apuciban tudatosította anyuci (egy kézben tartott két csíkot megjelenítő műanyag pálcával demonstrálva), hogy eddigi kényelmes és nyugodt életünknek vége. Persze akkor azt még nem is sejtettük, hogy mennyire... :-D

Ennek örömére felteszem a legutóbbi kiállításon készült képeket, ahol a modellemmel együtt pózolunk :-)

Anyuci, Apuci, Maszatka 2D-ben és 3D-ben.


A vakuvillogás természetesen már nem zavarja...:-D


Igazán rendesen viselkedett. Se ropi, se pezsi nem kellett neki.


Bocs az ábrázatomért, ez ilyen büszkeapás :-D

 

A képekért köszönet Fejes Laci barátomnak!

A legújabb...

Nézd meg a GlaBlogot is!

GlaBlog

Üdvözöllek ezen blog lapjain kedves olvasó. Ebben az egyvelegben megtalálható a korábbi Maszatka oldal minden cikke, a régi werkfotók és kirándulások beszámolói. Minden egyben, új köntösben. Tematikusan szűkíteni a kategóriaválasztóval tudsz. Kellemes böngészést kívánok.