A hátsó kertünkben minden évben ki szoktuk rakni a madáretetőt, ahol nagyon szép madarakat láthatunk csipegetés közben. Idén viszont VIP vendégeink is akadtak, három csodaszép harkály.
Pocokkal gyakorlatilag ignoráltuk az ebédet, mert a konyhaablakon keresztül egyfolytában gyönyörű reptüket néztük. Fenséges madárkák!

Egy idő után nem bírtam toább és nekiálltam képeket is csinálni róluk (természetfotósoktól elnézést, ezek csak képek a lány unszolására). Továbbiak a tovább után....

Vajon elég a szó: Szeretlek?
Minden este hozzábújva, elköszönő puszik tarkította szoros ölelés, egy újabb nap elteltének édes kellékei.
Szeretlek Pockocskám. Én is szeretlek ApSün.
Még egy utolsó éteri puszi, egy utolsó integetés, aztán behajtom a szobaajtót. Megrohan a csend, az este sötétje. A gondolatok... Érzi, vagy csak hallja? Tudja mit jelent igazán? Megtettem mindent, hogy ne csak egy szó legyen számára? Hogy nélküle nincs is élet? Hogy önző módon a a puszta létem megtestesítője, életem alapköve?
Eltelt sok év egy szempillantás alatt. Itt az iskolakezdés a nyakunkon és a kötelező tervezés-aggodalmaskodás mellett fokozatosan uralkodik el rajtam a gondolat: kirepül. Bár még csak kisiskolás lesz, bár még hazajár, de az újabb szakasz immáron elkezdődött. Növekszik, függetlenedik. Önálló akarata mind többször utat tör, győzedelmeskedik.
Meddig lesz időm elmondani minden este, mennyire szeretem?
Talán majd egyszer ezen sorokat olvasva érzi meg, apja mennyit vívódott, szüntelen őrá gondolva: Szerepem jól végzem-e?
Drága Egyetlenem. E pillanatban még senki nem jósolhatja meg merre sodor az élet, a jövő számodra mit tartogat. Jusson eszedbe minden szeretetem, minden szidalmam, minden átadott érték, s talán tudás is. Egyéniség vagy az első másodperctől - láttam mikor pillantásunk először egymásba olvadt. Senki meg nem változtathat, talán csak a terelgetés hivatott számomra is. Igyekezetem most még nem értheted, de mindenki visszatekint egyszer. Ahogy én is, számtalanszor, hálával és szeretettel gondolván szüleimre, odaadásukra, szeretetükre.

Évek, évtizedek sora kell ehhez. De talán akkor a múltba révedve értelmet nyer minden intelem, és minden ölelés is. Szeretlek.
 
 

Konvenciók és egyéb szabályok követik végig életünk minden egyes megélt percét. Az emberben természetes érzés a lázadás ezek ellen, és talán mindennél természetesebb gyermeki fejjel mindez. Fontos, hogy ehhez partnert találjunk. Felnőttként ez lehet barát, kolléga, pillanatnyi ismerős. Leánygyermekként pedig az apa. Apa mindig kész kicsit anya idegeire menni, feszegetni a határokat, és bár szigorúságban, elvárásokban ő lengeti a zászlót, valójában vaj szíve bármikor játékra bírható...
Egy puszi, egy ölelés cinkossá változtatja, és az altatás kényes folyamata is hamar a móka fellegvárává alakul. A rendetlenkedés határokat nem tisztelő viharként tarolja le az aznap emlékét, huncut összekacsintásokkal feledteti minden nehézségét.
S amikor anya feje felett már villámok cikázta viharfellegek tornyosulnak, apa mosollyal szája szegletében rendre parancsolja huncut porontyát. Még egy utolsó hatalmas ölelés, aztán spuri álomvilágba, tündérek közé. De ebben az ölelésben benne van minden szerelmünk, minden összekacsintásunk, utolsó kis génünk tökéletes azonossága.
Életem szerelme, drága kislányom. Aludj jól, álmodj szépeket, és Boldog Karácsonyt Neked Egyetlenem!

A legújabb...

Nézd meg a GlaBlogot is!

GlaBlog

Üdvözöllek ezen blog lapjain kedves olvasó. Ebben az egyvelegben megtalálható a korábbi Maszatka oldal minden cikke, a régi werkfotók és kirándulások beszámolói. Minden egyben, új köntösben. Tematikusan szűkíteni a kategóriaválasztóval tudsz. Kellemes böngészést kívánok.