Konvenciók és egyéb szabályok követik végig életünk minden egyes megélt percét. Az emberben természetes érzés a lázadás ezek ellen, és talán mindennél természetesebb gyermeki fejjel mindez. Fontos, hogy ehhez partnert találjunk. Felnőttként ez lehet barát, kolléga, pillanatnyi ismerős. Leánygyermekként pedig az apa. Apa mindig kész kicsit anya idegeire menni, feszegetni a határokat, és bár szigorúságban, elvárásokban ő lengeti a zászlót, valójában vaj szíve bármikor játékra bírható...
Egy puszi, egy ölelés cinkossá változtatja, és az altatás kényes folyamata is hamar a móka fellegvárává alakul. A rendetlenkedés határokat nem tisztelő viharként tarolja le az aznap emlékét, huncut összekacsintásokkal feledteti minden nehézségét.
S amikor anya feje felett már villámok cikázta viharfellegek tornyosulnak, apa mosollyal szája szegletében rendre parancsolja huncut porontyát. Még egy utolsó hatalmas ölelés, aztán spuri álomvilágba, tündérek közé. De ebben az ölelésben benne van minden szerelmünk, minden összekacsintásunk, utolsó kis génünk tökéletes azonossága.
Életem szerelme, drága kislányom. Aludj jól, álmodj szépeket, és Boldog Karácsonyt Neked Egyetlenem!

 

Minden kedves ismerősömnek ezúton is Boldog Karácsonyt kívánok!

.: GlaBowSky :.

Sajnos, vagy talán szerencsére nincs teljes rálátásom az országban uralkodó állapotokra, mégis azt gondolom, hogy ami szűkebb pátriárkánkban zajlik, az reprezentálja a fotós társadalmat.
Már ha persze lehet így hívni a fényképezőgéppel rendelkező tömeget. Mert ma már ugye mindenki tulajdonol ilyesmit. Vagy legalább egy mobiltelefont, aminek lyuk van a hátán, alatta egy kis fényérzékeny alkatrésszel.
Régen is sokaknak volt fényképezőgépük, mégis jól érzékelhető tagolódást lehetett megfigyelni fotósok és géptulajdonosok között. Nem arról van szó, hogy nem volt átjárás a "kasztok" között, de a média és a közösségi portálok nem mosták el a határokat. Egy friss Zenit tulajdonos nem lett automatikusan fotográfus, és ami a legfontosabb, ő maga sem gondolta vagy hirdette ezt. Tudás, szépérzék, művészi beállítottság, de legfőképpen az igényesség generálta az eredményt.
Korunk egyik vívmánya a média által generált szintcsökkenés, a helyes értelmezés teljes hiánya. És mindig vannak akik tudatlanságból, vagy saját malmukra hajtva a posványos vizet meglovagolják ezeket a divathullámokat. Ma már mindenki "Profi" meg "Fotográfus". Mindenki "Fotóművész" és természetesen a lájkok száma egyenes arányba áll a delikvens halhatatlanságával, véletlenül sem az ismik (sic!) számával.
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik azért fotóznak, mert szeretik.
Így, ennyi. Semmi egyéb.
Ez a hobbijuk, imádják csinálni, örömüket lelik benne. Dokumentálnak, játszanak a fénnyel, számukra minden az, ami. Nem félnek szembemenni az áradattal, annak tartják magukat, amik: lelkes amatőrök, rajongók, kihalófélben lévő kisebbség.
És persze van a többség. Közülük is kiemelkedik pár tipikus fajta, alább ezekről lesz szó. Ha valaki valós személyeket vél felismerni e pár típusleírásban, az kizárólag a véletlen és a bizonyára irigyen romlott lelkületem műve.
Aki a végén azon kapja magát hogy bólogat, örüljön, mert nem menthetetlen, sőt!. De ha nem érti, netán felháborítja az iromány, őszintén sajnálom. Ez a cikk nem az Ön világa. Kérjük térjen vissza a kék alapon fehér " f " univerzumába, lájk Önnel.

„Amikor tényleg sikerül megörökítened az élet vibrálását, akkor beszélhetünk az igazán jó fotográfiáról.”

( René Burri )

Szülés után a barátok lelket öntenek az emberbe...  (MSN beszélgetés)

GlaBowSky üzenete (15:32):
Nekem se legyen több szabadidőm, mi?
Bitlesz üzenete (15:32):
Szó nincs erről.
A szabadidő mint fogalom, az már évek óta ismeretlen neked is szerintem.
GlaBowSky üzenete (15:34):
Fáj ezt olvasni, de igazat kell adnom Neked...
Bitlesz üzenete (15:35):
Most jön majd az "álomból felriadva becsukott szemmel csinálod a tápszert pontosan 35.12239 fokra, pontosan 120ml mennyiségben, és közben a válladon az ordító gyerekkel járkálsz fel-alá a konyhában valami kedves kis dalt dudorászva"...
GlaBowSky üzenete (15:36):
Próbálom a dudorászós részt elkerülni. Azt olvastam, hogy most még elég érzékenyek....
Nem szeretném ha valami baja lenne az énekhangomtól...
Bitlesz üzenete (15:36):
...És próbálsz másnap őszintén mosolyogni hogyaszongya: óóó igen, egy kis angyal (csak az a kis mocsok nem hagy aludni).
Pár év múlva megyünk hozzátok a srácokkal.
Időben be kell mutatni nekik a felhozatalt.
Locsolás meg ilyenek. Jó is lesz.
Én meg majd faterral iszom a fröccsöt a teraszon...
Ezt tervezem.
GlaBowSky üzenete (15:40):
LOL
Bitlesz üzenete (15:40):
Most még csak nevetsz...
GlaBowSky üzenete (15:40):
Csak a félelmemet akarom takargatni.
Nem szívesen lőnék a fiaid után.
De hát....
Bitlesz üzenete (15:41):
Nem kell lőni, nagyon udvarias gyerekek.
Majd beléjük nevelem, hogy az óvszer jó dolog!
Valahogy így: "Édes fiaim, hát csak nem akarjátok, hogy a glabo bácsi legyen az apósotok"
GlaBowSky üzenete (15:42):
Hmmm........
Bitlesz üzenete (15:42):
És ez még csak a kezdet, ami vár egy lányos apukára...
ehe ehe

És egy beszélgetés D.Duck baráttal szülés után három héttel:

én: Hogy telik egy napod?
Dákk: Nap? Az mi?
...
én: Na és milyen érzés apuka lenni?
Dákk: Új "fícsöröket" fejlesztettem ki, tudok forrásban lévő vízben is mosogatni...

"A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt, nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál."

( Lucien Hervé )

"Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiséget bizonyítsunk. A fényképezés az élet egyik formája."

( Henri Cartier-Bresson )

( Copyright by John Atkinson )

GlaBlog

Még több cikk a GlaBlogon...

GlaBlog

Üdvözöllek ezen blog lapjain kedves olvasó. Ebben az egyvelegben megtalálható a korábbi Maszatka oldal minden cikke, a régi werkfotók és kirándulások beszámolói. Minden egyben, új köntösben. Tematikusan szűkíteni a kategóriaválasztóval tudsz. Kellemes böngészést kívánok.

Olvasd a Maszatka sztorit