"Tízből mondjuk egy egység, hogy milyen a géped, egy egység, hogy jók-e a fényviszonyok, a maradék nyolc pedig csak rajtad múlik."

( Szipál Márton )

Mai nappal vehettem át az AFIAP diplomát a ceglédi Kossuth Múzeumban Horváth Imrétől, a MAFOSZ elnökétől. A Magyar Fotográfia Napja központi ünnepségén egyben bemutatásra került a Fotó Hungarikum 2015 könyv is, valamint megtekinthettük az ezen anyagból válogatott kiállítást. A falakon és a könyvben két alkotásom is szerepelhetett.
Ezzel a pillanattal egyike lettem annak a 96 embernek, akik Magyarországon jelenleg AFIAP elismeréssel rendelkeznek.

Nagy örömmel jelenthetem, hogy meg-megbicsakló kitartásomat ez évben siker koronázta. Ezúton köszönöm családomnak, modelljeimnek, fotós társaimnak és barátaimnak a sok segítséget, a biztató szavakat. Nem utolsó sorban pedig azt az erőt, amiből a bátorságot meríthettem, hogy mások számára is láthatóvá tegyem gondolataimat, érzéseimet.

Bő egy hónappal ezelőtt kaptam a visszajelzést, hogy a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (The International Federation of Photographic Art – FIAP) a nemzetközi fotóművészeti kiállításokon elért eredményeim és a benyújtott szakmai portfólióm elismeréseként AFIAP fotóművészeti diplomát adományozott számomra.

A megtisztelő kitüntetést és a diplomámat 2015. augusztus 29-én vehetem át a Magyar Fotográfia Napja központi ünnepségén a Kossuth Múzeumban, Cegléden.

Az elmúlt másfél-két évben képeim a világ 22 országában 30 FIAP védnökségű nemzetközi fotóversenyen 154 alkalommal szereztek kiállítási jogot, 16 esetben pedig arany- vagy ezüstérmet, különdíjat. Szerepelnek katalógusokban, gyűjtemények részét képezik, falakon lógnak, weboldalakon láthatóak.
Ami ennél is fontosabb, hogy azok az érzések amik az objektívbe érkező fénnyel összekeveredve megalkották a képeimet, eljutottak az erre fogékony szívekbe, az ezt látó szemekbe. Mindez óriási élmény számomra, és hatalmas visszaigazolás, melynek mértékére ez a szakmai elismerés döbbentett rá.
Mai világunkban, ahol fényképezőgép-tulajdonosokat is fotóművésznek hívják, igyekszem büszkén viselni ezt a címet és soha nem hagyni elmúlni a fotográfiai iránti alázatot, a mesterek előtti tiszteletet.

Köszönöm Mindenkinek

Úton Szent István és Gizella felé: "Integessetek szépen a beláthatatlan-kanyarosságelhárító-domborútükörtárgynak" típusú family selfie (famfie).

"Don't shoot what it looks like.
Shoot what it feels like"

( David Alan Harvey )

Mindig lenyűgöztek azok a tájfotók, ahol a legapróbb fények, legkisebb csillanások is a kép látható részei, ahol a hegyek közt megbújó tó a több másodperces expó miatt lágy selyemként testesítik meg nyugalmat...
Most hogy időm engedte, leugrottam a Balaton partra egy kis ilyesmi játékra. Persze annyi időm nem volt, hogy meg is tervezzem a koncepciót, inkább csak "miért is ne" ötlet volt. Nagy csodát nem vártam a választott hely témamentessége, a bazi vihar és a rám törő kukksötét miatt, de játszani (és megfázni) jó volt... :)  Talán egyszer megcsinálom a képeket is, és kellő idő elteltével még egy cikk is készülhet... ;)

Miért is ne? ;-)

GlaBlog

Még több cikk a GlaBlogon...

GlaBlog

Üdvözöllek ezen blog lapjain kedves olvasó. Ebben az egyvelegben megtalálható a korábbi Maszatka oldal minden cikke, a régi werkfotók és kirándulások beszámolói. Minden egyben, új köntösben. Tematikusan szűkíteni a kategóriaválasztóval tudsz. Kellemes böngészést kívánok.

Olvasd a Maszatka sztorit