- Részletek
- Kategória: Idézetek
„A fotográfia varázslat, mert kiemelhetünk életünkből hangulatokat, érzéseket. A választás csak rajtunk múlik: melyik mozzanatot konzerváljuk az örökkévalóságnak.”
( Kálló Péter )
- Részletek
- Kategória: Werk
A Homo Photoidioticus családjába tartozó Tribus Virtualus leginkább sötét, jól védhető helyeken fellelhető. Kedveli a mesterséges fényt és a (leginkább digitális) sugárzást (Servitus Wlanus alfaj). Bár élőhelyét tekintve rendkívül elterjedt, szabadban történő megfigyelésük lehetősége ritka és rengeteg előkészítést igényel.
- Részletek
- Kategória: Idézetek
„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság határán.”
( Eifert János fotóművész, Ars Poetica )
- Részletek
- Kategória: Werk
Íme legfélrevezetőbb werkfotóim közül pár, kereken 10 évvel ezelőttről. Egyrészt minden harcászati eszközzel kapcsolatos rajongásom ellenére soha nem voltam tagja semmilyen állami militáns szervezetnek. Másrészt a táj nekem leginkább háttér, semmint téma. :-)
(photo by Vicus)
- Részletek
- Kategória: Maszatka
Az ember azt gondolná, hogy egy kisgyerek még nincs mindennel tisztában. Szerintem ebbe a hibába minden szülő beleesik. Elég nyíltnak tartom magam, ennek ellenére az olyan dolgokat mint a tampon kérdése kifejezetten diszkréten kezeltük a lány előtt. No nem is feltétlenül azért, mert bevonzza a felvilágosítás bizonyos részeinek kérdését, egész egyszerűen nem akartuk, hogy véletlenül egy tamponhasználattal próbáljon nagylányosat játszani....
Talán pont ezért lepődtünk meg, amikor egy iskolai rendezvényről hazafelé tartva a következő párbeszéd zajlott le sógornőm és a hét és fél éves kislányom között.
- Nénnyus! kérek szépen rágót!
- Most nem tudok adni mert vezetek, de ott van a táskámban, keresd elő.
Egy perc turkesztán után Nénnyus hátraszól.
- Na megvan a rágó?
- Az nincs, csak a pin@tabletta a tikktakkos dobozban...
Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik... Szem megtelik könnyel, tüdőből a lég csuklással telt röhögésként távozik....
- Részletek
- Kategória: Idézetek
„Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának.”
( Susan Sontag )
- Részletek
- Kategória: Idézetek
"Az emberi test szépségének és a lélek nemességének egyidejű, hű kifejezése minden bizonnyal az ábrázoló művészetek legemelkedettebb és egyben legérdekesebb célkitűzése."
( André Adolphe-Eugène Disdéri - A fényképezés művészete )
- Részletek
- Kategória: Blog
Közel fél évtizede készült rólam ez a portré Laki Krisztina fotóművésznő által, amely azóta is nagy kedvencem. Emlékszem mennyit győzködött milyen remek lenne, mire kötélnek álltam. Mint látszik lényegesen tehetségesebb fotós, mint amilyen modell én vagyok. De jól is van ez így. Vallom, hogy egy fényképezőnek mindig az LCD-je álljon felém, sohase a frontlencse.... :) Ez egy üdítő kivétel volt. Köszönöm a szerzőnek a fotót és engedélyét a publikálásra.
( Krisztina Eva Laki: Cigaretta Break, 2012 )
- Részletek
- Kategória: Maszatka
Napokban egyik este a vacsora bőr alá helyezésének folyamata közben meséli porontyom, hogy kis osztálytársa kirándulni volt a szüleivel és meglepizett mindenkinek azzal, hogy egy csomó kagylót meg kavicsot hozott ajándékba. Mindenki választhatott, így Maszatka is merített magának a tündérporból, egy kis ásványocskával tért haza a gyűjteményébe.
Az anyja két kanál közt érdeklődik tőle:
- És egyébként hol voltak?
- Egy tejfölösdobozban.
- Nem úgy, hanem hogy Annáék hol voltak?
- Hát ott a suliban....
A végletekig korrekt, ámbátor teljesen használhatatlan válaszok alapján azt gondolom fényes karrier elé nézne a Májkroszoft szupportosaként.... :) De hát mit is csodálkozunk a mai gyerkőcökön. Pont húsvét előtt kicsivel amortizálta a világnézetemet egyik reggel, a suli felé tartó késés-kompenzáló ámokfutás közepette. Ilyet szól a hátsó ülésről:
- Apa! Kellene szereznünk egy hőérzékelős kamerát!
- Hogy mit?! Mégis miért?
- Felszereljük a nappaliba és akkor kiderül, hogy tényleg a nyúl hozza az ajándékokat, vagy ti...!
Korából adódóan jogos a kinder-bullshit ösztönös megkérdőjelezése, inkább csak a problémakör rendkívül felkészült megközelítése lepett meg.... :D
Laki Krisztina Éva
