Azt sem tudom hol kezdjem, így belecsapok a közepébe.
Házas vagyok, súrolom a harmincat, egyenlőre alulról, informatikázok, kereskedem, fotózok és ami a legfontosabb: apuka leszek.

Ennek a blognak is pontosan ez a történés az apropója.
Tudom hogy mostanában arról is blog születik, hogy Gizi néni az utcában lehajolt egy húszforintosért, de ha nem lenne ez a fentebb már ecsetelt apropó, akkor biztosan nem született volna meg ez sem.

Hogy milyenre tervezem? Még nem tudom. Improvizálok. Szerettem volna olyan szövegeket, mintha még nem létező gyermekem beszélne, de ezt az 5letet már megvalósítottam legkedvesebb Művésznőm honlapján. Így aztán arra gondoltam, hogy talán még jó is lesz nekem ha kiírom magamból ezt a felettébb új élményt. Meg aztán a Neten száguldozóknak sem fog talán lelkileg ártani, ha nem csak várandós anyukák szemszögéből olvashatnak a terhesség, a születés és a gyermeknevelés kínjairól és örömeiről, hanem egy (leendő) apuka tollából (billentyűjéből) is.

Bakker még az apuka szó is idegen, de majd emlékeztetem magam, hogy olvassam el ezt a postot 1-2 tortával és több tonna pelenkával odébb... :-D

A történet korai szakaszát kihagynám, mert nem akarom kirakni az oldalra a 18-as karikát, így rögtön a mai naphoz ugranék. Ma voltunk az első ultrahangunkon. Féltem hogy semmi érdekeset nem tudnak mutatni majd, amiből kiderülhet számomra hogy mi a tényállás... Azonban a Doki nagyon ügyes volt és megmutatta génállományunk lelkes hordozóját, miszerint "ott jobb oldalt az a maszat". Nahh innentől már nem is volt problémánk a becenévvel, Maszatka kipipálva, Doki lett a keresztapa, csak nem olyan Brandósan. Egyébként szerencsénk volt, mert elméletileg még nem lehetett volna látni, de ő elkapta a szívdobogását, amit nagyon óvatosan csak "pulzálásnak" nevezett.

Ezzel megállapításra került, hogy drága 1,7 milliméteres (!) fiam/leányom a megfelelő helyen tartózkodik és az is, hogy egyedül van. Ami azért is lényeges infó, mert anyai ágon az ikerjelenség nagyszülői szinten is előfordul és oldalbordám is az. Bár ha jól számolom akkor statisztikailag ez a dolog engem már csak nagyapaként fog érinteni.
Kedves feleségem is jól van, bár az első pillanattól fogva érzi, hogy változik a szervezete. Pedig még nagyon az elején vagyunk. Jajj nekem, mi lesz itt később... :-)

Kíváncsi vagyok, hogy hogyan hat a terhessége a közérzetére, a libidójára (yeah!) és egyáltalán nem vagyok kíváncsi, hogy hat majd a türelmére. :-S