Tegnap bejelentésre került végre unokatesóknak, nagynéniknek és nagybácsiknak.
Először Niksát, unokahugicámat hívtam, aki már vagy egy éve masszívan macerál, hogy Ő babázni szeretne. Szal mondtam neki, hogy a projekt amiről beszéltünk régebben (folt-takaró varrása) aktuális, nekiállhat... ;-)
Azt hiszem reakciója felkerült a lelkendezős lista élére, teljesen euforikus volt. (Bizonyára ennek a beszpídezett állapotnak tudható be a szövege: "akkor mégsem vagy olyan szerencsétlen"). :-D
Rögtön utána hívott nagynéném, aki inkább velem beszélt, mert a lányával ezek után egyáltalán nem lehetett... :-)
Laca testvért a munkahelyén értem el. Mondtam neki, hogy a közelgő esküvőjükre Adrival másfél széket szeretnék kérni Nyulinak, mert egyen addigra már nem fog elférni... :-D Nagyon örült a hírnek.
Akárcsak nagybátyám, aki szintén gratulált és lelkendezett a telefonba aranyosan, míg később anyám le nem buktatta, hogy Ő már elkottyantotta neki, csak hát azért lepődjön meg ha hívom... Megtette... ;-)

Este aztán beugrottunk 10 percre Dákkékhoz, ami cirka négy órán keresztül tartott. Közben hívott minket Adri is.
Zajlik az élet sallala! :-)

 

Délelőtt 11-re volt időpontunk. Sok anyuci volt, de viszonylag hamar sorra kerültünk. Anyósom is eljött, de csak én mentem be Nyulival képernyőt stírölni. A sors iróniája, hogy az informatikus először monitoron nézi meg a gyerekét... :-D
Ágicával és Dákkal is találkoztunk, náluk már nagyobb a gyerkőc (vagy ahogy Dákk mondaná: Tükörtojás :-D ).
Naszal vizsgálóba be, kenőcs, műszer, tessék nézni... Szinte azonnal látszott is a baba-alakú maszat. Doki mosolyogva közölte, hogy valóban jó lenne ha az tényleg a baba lenne, de nem az, hanem amit én bizonyára fejnek néztem az a szikhólyag. Körberajzolta Maszatkát, aki jelenleg még nem rendelkezik pl. kezekkel, így a vakarózás kizárva.
Viszont nagyot nőtt, jelenleg már 7,5mm. Hű, mi? :-O
A számított terminus október 24 vagy 25 (megy a szaxöveg ezerrel...).
Bocika apakezdeménynek hív, amin jót kuncogtam, meg kaptam tőle némi dicséretbe bújtatott kritikát is:
"Belőled kinézem, hogy nagyon jó apuka leszel :) Főleg, hogy szellemi szinten közel fogsz állni hozzá... :-) " - El is képzeltem ahogy lelkesen gügyögök neki, mire felhívja a figyelmemet az eltelt 12 évre, valamint hogy az osztálytársai előtt ez már annyira nem mókás... :-D

 

Holnap meglesz végre a második ultrahang!
Ezúttal már kicsit jobban látszik majd minden, a pulzálásból szívverés lesz, a maszatból pedig...
...nos nagyobbacska maszatocska... :-)
Az én Drága Kis Maszatkám! :-O
Lassan terjed a híre, most már nem csak az én Valentin-napi meglepim (másnap reggel kedvesem ezzel a hírrel ébresztett), hanem bekerül a köztudatba (még csak óvatosan), részét képezi az egyetemes információáramlásnak... :-D
Ha elég "kockán" nézem, akkor porontyomnak előbb lett bináris teste, mint bigyológiai! :-)
Mellesleg amúgy sem tom hogy akkor jelenleg most hol tart ez utóbbi, mert van aki innen számolja, van aki meg onnan. Szóval Drágaságom vagy a 6. hétben, vagy a 8.-ban van. Majd holnap Doki megmondja.

 

Tegnap megtörtént a nagy bejelentés!
Tulajdonképpen két ünnepet ültünk egy helyett, mert eredetileg Nyulka szülinapja lett volna... Méghozzá a KEREK 30-as (dátum szerint MA van). Szóval a köszöntés után közöltük, hogy akkor nekünk is lenne egy kis meglepi és nemző őseimnek és nagymamámnak is kiosztottuk az előre odakészített kis zoknikat. Na volt is nagy öröm meg dínomdánom - hangozna egy rézfánfütyülős népmesében... :-)
Nagymamám mondta is rögtön, hogy nagyon vágyott a hírre, mert már mindenkinek van dédunokája csak neki nincsen :-D Anyukám el is pityeredett kicsit, mint ahogy később anyósom és sógornőm is, mikor a városba érve velük is közöltük a jóhírt. Töredelmesen be is vallottuk nekik bűneinket, apró hazugságainkat amivel Doki megerősítéséig kénytelen voltunk élni.
Jahh hogy ki ne hagyjam, előkerült egy fémtokos bazi szivar is, fokozván az ünnepi hangulatot. Persze szigorúan az udvaron, távol az Ünnepelttől. ;-)

Boldog Szülinapot Nyulikám!


Update: Tudom ilyet nem szabad leírni, de mindig is kíváncsi voltam milyen lehet ágyba vinni egy "harmincast", szaaaal most abbafejezem az írást... ;-)

 

Holnap lesz a nagy nap, hogy végre közöljük a családdal is az örömteli hírt. Még egy kis meglepivel is készültünk. Vettünk babazoknikat, én meg PS-al csináltam kis értesítőkártyákat mindenkinek. Ezeket rakjuk majd a zoknikba... ;-)
Nagyon kíváncsi leszek a hatásra!
Reggel érkezik nagymamám a családi szülinapi zsúrra és még nem is sejti, hogy délután már dédiként megy el... :-D

 

Tegnap elfelejtettem írni, hogy mióta tudjuk, gőzerővel nekiestünk lakásfelújítani, csak hogy az élet még egyszerűbb legyen. Anyukánk (Maszatka-hordozó) napok múlva lesz kerek 30 így azt hiszem a kis jövevény tényénél nagyobb ajándék el sem képzelhető.
Amúgy is megszámlálhatatlan az érdeklődés, hogy "és Ti mikor?" valamint "és Nektek mikor?"....
Sőt még kicsit álljuk a sarat, mert Dokin és rajtunk kívül egyenlőre csak Maszatka tud Maszatkáról... :-)
Így sajnos elkövettünk némi kegyes füllentést is muszájból, amíg hivatalosan meg nem erősítik.
De a 7végén közöljük már a családdal. Annyi még a tennivaló... Én meg már most fenem a fogam az új fotótémámra... :-D

 

Azt sem tudom hol kezdjem, így belecsapok a közepébe.
Házas vagyok, súrolom a harmincat, egyenlőre alulról, informatikázok, kereskedem, fotózok és ami a legfontosabb: apuka leszek.
Ennek a blognak is pontosan ez a történés az apropója.
Tudom hogy mostanában arról is blog születik, hogy Gizi néni az utcában lehajolt egy húszforintosért, de ha nem lenne ez a fentebb már ecsetelt apropó, akkor biztosan nem született volna meg ez sem.

Hogy milyenre tervezem? Még nem tudom. Improvizálok. Szerettem volna olyan szövegeket, mintha még nem létező gyermekem beszélne, de ezt az 5letet már megvalósítottam legkedvesebb Művésznőm honlapján. Így aztán arra gondoltam, hogy talán még jó is lesz nekem ha kiírom magamból ezt a felettébb új élményt. Meg aztán a Neten száguldozóknak sem fog talán lelkileg ártani, ha nem csak várandós anyukák szemszögéből olvashatnak a terhesség, a születés és a gyermeknevelés kínjairól és örömeiről, hanem egy (leendő) apuka tollából (billentyűjéből) is.

Bakker még az apuka szó is idegen, de majd emlékeztetem magam, hogy olvassam el ezt a postot 1-2 tortával és több tonna pelenkával odébb... :-D

A történet korai szakaszát kihagynám, mert nem akarom kirakni az oldalra a 18-as karikát, így rögtön a mai naphoz ugranék. Ma voltunk az első ultrahangunkon. Féltem hogy semmi érdekeset nem tudnak mutatni majd, amiből kiderülhet számomra hogy mi a tényállás... Azonban a Doki nagyon ügyes volt és megmutatta génállományunk lelkes hordozóját, miszerint "ott jobb oldalt az a maszat". Nahh innentől már nem is volt problémánk a becenévvel, Maszatka kipipálva, Doki lett a keresztapa, csak nem olyan Brandósan. Egyébként szerencsénk volt, mert elméletileg még nem lehetett volna látni, de ő elkapta a szívdobogását, amit nagyon óvatosan csak "pulzálásnak" nevezett.

Ezzel megállapításra került, hogy drága 1,7 milliméteres (!) fiam/leányom a megfelelő helyen tartózkodik és az is, hogy egyedül van. Ami azért is lényeges infó, mert anyai ágon az ikerjelenség nagyszülői szinten is előfordul és oldalbordám is az. Bár ha jól számolom akkor statisztikailag ez a dolog engem már csak nagyapaként fog érinteni.
Kedves feleségem is jól van, bár az első pillanattól fogva érzi, hogy változik a szervezete. Pedig még nagyon az elején vagyunk. Jajj nekem, mi lesz itt később... :-)

Kíváncsi vagyok, hogy hogyan hat a terhessége a közérzetére, a libidójára (yeah!) és egyáltalán nem vagyok kíváncsi, hogy hat majd a türelmére. :-S


Egy kis videó a későbbi tervekről ;-)

 

GlaBlog

Még több cikk a GlaBlogon...

GlaBlog

Üdvözöllek ezen blog lapjain kedves olvasó. Ebben az egyvelegben megtalálható a korábbi Maszatka oldal minden cikke, a régi werkfotók és kirándulások beszámolói. Minden egyben, új köntösben. Tematikusan szűkíteni a kategóriaválasztóval tudsz. Kellemes böngészést kívánok.