Mikor gyerkőcös lettem, még senkinek semmit nem mondott a szelfi szó. Aztán cunamiként jött a szelfihullám, és én betonfalként álltam ellen ennek a divathülyeségnek. Majd eltelt pár év és én egy ovis bulin jöttem rá, hogy mivel mindig az én arcomat takarja a fényképező, apáról bizony nincs is kép Maszatkával... Nosza elő a célszerszám, az elöl-hátul kamerás digitális póráz.
Nem érzem magam egy technikai analfabétának, de bevallom tapogattam egy darabig mire rájöttem hogy kel életre az előlapi kamera. (bár ez inkább csak lik...)
Erre még nyaraláskor birkózás közben ráerősítettünk, úgyhogy azt gondolom az éves szelfi-keretet el is használtuk.

Kicsit ki is lógunk a képből, gyanítom rövid lehet a kezem ehhez a sporthoz. No majd az evolúció segít rajtunk és egyik végtagunkat meghosszabbítja, hogy spórolhassunk a szelfiboton.