A Bronzfokozat átvétele utáni önfeledt pillanatok... Najó, valóában a horgászoknak akartam fittizni a menő gépemmel, de ez a kis madárka bemászott a képbe. Így önkéntelenül lehetőséget biztosítottam arra is, hogy visszakapjam a másokról elkövetett werkfotókat... :-)

(photo by lakikrisz)

Homo Photoidioticus családjába tartozó Tribus Virtualus leginkább sötét, jól védhető helyeken fellelhető. Kedveli a mesterséges fényt és a (leginkább digitális) sugárzást (Servitus Wlanus alfaj). Bár élőhelyét tekintve rendkívül elterjedt, szabadban történő megfigyelésük lehetősége ritka és rengeteg előkészítést igényel.

Íme legfélrevezetőbb werkfotóim közül pár, kereken 10 évvel ezelőttről. Egyrészt minden harcászati eszközzel kapcsolatos rajongásom ellenére soha nem voltam tagja semmilyen állami militáns szervezetnek. Másrészt a táj nekem leginkább háttér, semmint téma. :-)

(photo by Vicus)

Nem is annyira régen egy előadásomon elhangzott a jól ismert kérdés, mely szerint mennyire érek hozzá a modelljeimhez, milyen testi kontaktus történik egy fotózáson. Természetesen megvannak a sztenderd válaszaim és bele is mentem, hogy milyen szigorú elvárások és szabályok lehetnek egy ilyen fotózáson. A mosolyokon azért látni lehetett, hogy nem elégedettek a válasszal és mindenki valami mást hisz, valamit belelát.... Aztán előkerült az archívumból ez a két kép és minden szavam hamissá vált. Így jöjjön a coming out: Igen, mint látszik, bizonyos modelleknél előfordul hogy minden tiltás ellenére nem bírok magammal és simogatás lesz a vége....

(photo by csoki)

 

Eredetileg csak kisebb, "így járt" cikknek indult ez a poszt, de rákötvén a történetben szereplő UV szűrő életmentő funkciójára és egyik kollégám "mennyire ajánlom az UV szűrőt?" kérdésére kikerekedett kicsit.

Jómagam már bridge korszakban is erősen hittem a szűrő létjogosultságában. Nem kifejezetten a képminőség pozitív irányba terelése motivált, inkább a kényes frontlencse fizikai védelme. Persze ahogy a nagyok mondják - és ez a legjobb tanács - ne koszold össze és ne csapkodd semmihez. Aki próbálta már hibátlanra pucolni, az érti...

Maga szűrőkérdés eldönthetetlenül bipoláris, akárcsak a Canon-Nikon vita. Az ellenzők kardjára a képminőség vagyon felvésetve mélyen barázdálva, és lássuk be, igazuk is van. Bármilyen megtervezett optikai rendszert egy további "lencsével" bővíteni mindig ront a minőségen. Ezzel szemben aki mellette érvel, azt már bizonyosan érte kellemetlen élmény az obi szebbik vége felől. Koppanva vagy fröccsenve... És itt csatlakozik be az eszmei mondanivaló támogatására lelkes fotós barátom példája a somogybabodi Off-Road versenyről.

Kicsit olyan mint a neten fellelhető "utolsó mondatok" gyűjtemény fotós szentenciája: - Ezt a képet még megcsinálom... :-)

photo by DaJo

(photo by Bocika)

Mindig lenyűgöztek azok a tájfotók, ahol a legapróbb fények, legkisebb csillanások is a kép látható részei, ahol a hegyek közt megbújó tó a több másodperces expó miatt lágy selyemként testesítik meg nyugalmat...
Most hogy időm engedte, leugrottam a Balaton partra egy kis ilyesmi játékra. Persze annyi időm nem volt, hogy meg is tervezzem a koncepciót, inkább csak "miért is ne" ötlet volt. Nagy csodát nem vártam a választott hely témamentessége, a bazi vihar és a rám törő kukksötét miatt, de játszani (és megfázni) jó volt... :)  Talán egyszer megcsinálom a képeket is, és kellő idő elteltével még egy cikk is készülhet... ;)

Miért is ne? ;-)

Lurkóportrézás a balatoni kacsák degeszre tömése közben, és reménykedés, hogy a mindig éhes fénylopónak is csurran-cseppen valami tápláló... (photo by Haulaca)

"Hmm... Lábbal elérem azt a sajtos pogit. Annyira még nem is ázott át...." :D (photo by Haulaca)

 

GlaBlog

Még több cikk a GlaBlogon...

GlaBlog

Üdvözöllek ezen blog lapjain kedves olvasó. Ebben az egyvelegben megtalálható a korábbi Maszatka oldal minden cikke, a régi werkfotók és kirándulások beszámolói. Minden egyben, új köntösben. Tematikusan szűkíteni a kategóriaválasztóval tudsz. Kellemes böngészést kívánok.